Sziasztok!

Üdv Torontóból!!

Sajna nincs wifi a szálláson, így a napi szintű beszámolót nélkülöznötök kell L De pár naponta a sarkon levő kávézóban föltesszük netre ha addig sikerül rnom pár mondatot. Képek is valszeg csak később lesznek majd a szövegbe beszúrva... Viszont Peti csinál(t) egy új picasa-s linket a képeknek a kanadai utazásról, közzéteszem, amint megtudom a pontos címet.

Na de gyors beszámoló, kaptam 10 percet J

A repülés megint tök rendben volt. A reptérre kijött búcsút inteni Josh, a vadiúj másod-unokatesóm is, és kaptam tőle egy szép jade követ, ami egy medál valójában, nagyon kedves volt tőle!

Maga a repőút 4 óra volt csak, amíg Bori aludt a Die Hard 5. részének első fél óráját néztük, állítólag rémes, majd meglátjuk, hogyha sikerül egyszer a maradék 1 órán is átevickélni...

Sári nénje a kijáratnál várt minket, fényképezőgéppel persze J Nagyon örültünk egymásnak, Bori babának is nagyon megtetszett rögtön! Azt mondta magában, hát ez a dédimami kicsit elromlott vagy eltörött vagy valami, mert nem ugyanolyan, mint eddig, de üsse kavics, jó lesz J (Tudniillik Sári nénje a nagyim testvére.)

Estebédeltünk a Swiss Chalet-ban, valami félig-meddig gyorsétterem-féle, grillcsirkét, sültkrumplit meg salátát ettünk, már ránk fért J Az étteremtől már csak néhány sarokra volt a ház, amiben Nénje korábban lakott, abban lakunk most mi is ezen a héten egy lakásban. A lakás különben szép nagy, körbemászható – hogy Bori szemével nézzem J, - sok alacsony bútor van, amire föl lehet kapaszkoni és padlószőnyeges, ami szintén mázli! (a hotelban is az volt) Világos is egyébként, meg nagyon szép idő van szerencsére!

1.nap Torontóban – séta, otthon, városnézés

Reggel kicsit kókadtan keltünk, mert itt 3 órával később van, mint Vancouverben, vagyis Magyarországhoz képest már csak 6 óra az időeltolódás...vagyis elindultunk visszafelé J Anyu telefonált reggel 9 után kicsivel, ami ugye nekünk még csak vancouveri reggel 6 volt, szóval elég álmos voltam, mikor beleszóltam a kagylóba, habár Bori baba azért a világos miatt már felkelt korábban. Anyu elújságolta, hogy Dorcsi letette a hajós vizsgáját, kapitány lett a kicsi húgom J Gratu neki!! Még 1-2 év és ha minden igaz, doktor kapitány Dorcsinak hívhatjuk majd J

Na, aztán Nénje jött hozott mindenféle hamit nekünk – zöldséget, gyümölcsöt, felvágottat a magyar delikátból! Fincsi dolgokat J Aztán elment dolgára, mi pedig elindultunk kis sétára a környéken. Hát, ez a rész vancouveri szállásunk környezetéhez képest jó urbánus!! Fél órát mentünk, mire elértünk egy shopping centert, aztán találtunk végül egy kertvárosi részt, ott is mentünk egy kört, aztán haza, majdnem 2 órás program volt (Bori végigaludta...).

Délután ellátogattunk az otthonba, ahol Nénje meg Bob bácsi élnek, nagyon klassz kis helynek tűnik! Annyi program meg lehetőség van, hogy tényleg nem lehet unatkozni ha nem akarsz ott...Körbevezettek minket, az összes néni, bácsi megcsodálta Bori babát! Aztán még lementünk az Ontario-tó partjára, hát ez valami mesés hely!!! Imádom a vizeket!!

Végül pedig Bob bácsi fiának, Robnak a házához mentünk el, még nincsen kész, mert ő építi a két kezével már pár éve (építész). Ő is rém szimpatikus, ebédelünk majd vele a héten!

2. nap Torontóban – ebéd a CN Towerben, séta

No, hát ezt nem gondoltam volna, de a CN Towerben (hatalmas, forgó étterem van a toronynak majdnem a tetején, kb 4-500 méter magasan) az ebéd egy fél napos program!! Toronto olyan nagy város, hogy kb a városközpontba a gyorsúton bejutni is időbe telik (úgy egy óra volt), és a forgalom sem semmi a belvárosban! Rengeteg ember, rengeteg autó, felhőkarcolók és üzletek hegyekben...

A kilátás föntről valami csodás volt, Peti nagyon élvezte, én meg a tavamban (Ontario-tó) gyönyörködtem végig J Bori baba nem sokat evett, a zöldségpürével szemben előnyben részesítette a steak-em mellé kínált spárgát és a vajas kenyeret! Bizony, már mennek a darabos hamik, ez részben amiatt van, hogy fejlődik és megunta a pépet, részben, mert az a fogát jobban dörzsöli, mint a püré...Naszóval, az ebéd nagyon fincsi volt (lazacot illetve steak.et ettünk), a desszertek pedig egyszerűen fenségesek! (pirtott pekándiós tortácska karamellfagyival vagy valami hasonló volt Petié, csokitortácska karamellizált banánnal az enyém és málnasorbet olasz keksszel a Nénjéé...) Aztán a toronyban a kilátó részen is körülnéztünk és arra gondoltunk, hogy milyen jó lenne benevezni nekünk is egy vagány ipari alpinista-szerű körbemenésre a totnyon beülővel meg mindennel – merthogy már ilyenre is van lehetőség!! Viszont azért 1-2 izgis képet készítettünk az üveg padló fölött, az is eléggé érdekes érzés volt megint! (bár nem emlékszem, hogy 15 éve, mikor itt voltam, paráztam-e...)

Még készülünk sétálni ma, mert az idő csodás, és ha ez megmarad, akkor holnap megyünk a Niagara vízeséshez és Pista bácsiékhoz!

Puszi,

Barbi