Mivel Bori itthon volt (kicsit betegecske) és ettől már elszoktam, kis sportszerű nehezítés volt ebédet főzni - kétfélét, merthogy Borinak ma még diétáznia kellett + mivel irtóra megkívántam egy kis édességet - de persze legyen egészséges is,- málnás tápiókapudingot (zabtejjel és kókuszvirágcukorral, ettől kicsit karamelles íze lett:), Peti 2 adagot evett meg belőle!) is rittyenteni (alábbi képen látható), valamint Bori nyúzott, hogy amíg Barnuska alszik, süssünk sütit, úgyhogy narancsos-gyömbéres kekszet is készítettünk (mézzel és rizsliszttel, tönkölybúzaliszttel, gesztenyeliszttel)...
 |
| Durván néz ki? Pedig finom volt! |
Bori-dumák:
1, Egy Nők Lapja Konyha magazin elején volt valami csokis parfétorta-féleség.
Bori: "Ezt majd csináljuk meg, jó?"
Én: "Rendben, Finomnak néz ki, gusztusos!"
Bori: "Persze, hogy gusztusos! Csokis!" :)
2, Dominózás közben hangzott el: "Dupla Hófehérkém nagyon van!" :)
3, Síelésről beszélgettünk meg hogy a dédi nem tud síelni, mert már öreg. Áthidaló megoldás: "Majd a dédit erősen húzzuk apával a szánkón!" :)
Barnus-dumák:
Nem is írtam mostanában, hogy miket tud már mondani...azt sem tudom, hol tartottam...mindegy. Apa, mama, baba, papa (nagypapákra), nem, pápá, dada (=labda), lá (=lány), fa, pebu (=pelus), há (=ház), keksz! :) - és majdnem minden állat hangját, amit mi is tudunk :) Sőt, még olyat is, amit Peti csak úgy kitalált (pl. Mit mond a pingvin? Tity-toty! :))
Peti viszont a "buldózer" és a "babakocsi" szavakra tanítgatja mostanában :)
Puszi,
Barbi
Vadon...
VálaszTörlésnem,nem csak az megy ilyen túrákra "akinek ennyi lelki nyomorúsága van".
Nézd csak az "El Camino" túrázókat.
Egyszer mindenki rájön,hogy az életében,akár egyhónapi egyedülléttel,akár gyalog,biciklivel,vagy hajón,(de egyedül) kell(-ene) rendet raknia. A tudatában.
Aztán,vagy elindul - vagy nem mer(!).
Sokan félnek (saját maguktól),a környezetük megnemértésétől.
A megfeleléskényszer...
Sokan lehetnek,akik agyában fel sem merülhet,mert esélyük sincs,hogy ezen eltűnődjenek.
Bátorság is kell ehhez.
Hát igen, részben egyetértek veled, valójában azért is úgy kezdtem a kérdést, hogy "Most komolyan...?" Mert szerintem ezek a filmek kicsit azt sugallják, hogy csak ilyen borzasztóan reménytelen helyzetben lehet vállalni azt, hogy az ember elinduljon megkeresni önmagát. Oké, ezt lehet eladni a filmiparban, mert az nem működne, hogy levideóznak valakit aki mondjuk akár csak egy fél napig kirándul egyedül az erdőben/hegyen/síkságon és közben egy gondolatolvasó gép segítségével feliratként odateszik a lelki (és agyi) folyamatainak alakulását...Mert szerintem ennyi egyedülléttel, kiszakadással és törengéssel is komoly eredményeket lehet elérni. (Hát még egy pár nap sátorozással, egy hét csendes jógatáborral vagy egy hónapos elvonulással egy indiai ashramba.)
VálaszTörlésDe tény, én félnék nekivágni kb 3 hónapnyi túrának (mint ez a lány) - a természettől és az emberektől is tartanék. Nem csak bátorság, egy bizonyos fokú vakmerőség is kell hozzá...meg egy kis "lesz, ami lesz engem már az sem érdekel" hozzáállás... És egy állati jó bakancs :)
Mindenki - problémamérete,lehetősége,bátorsága szerint oldhatja a problémáit - ha akarja és észreveszi(!),hogy tennie kell valamit.
VálaszTörlésFilm-nem film: ez egy bátor kísérlet volt egy méretes egyensúlyhiány kezelésére.
Neki sikerült.