Gyurmázunk

Hahó!

Ma Borival gyurmáztunk, mert Deákné B. Katalin: Anya, taníts engem c. fejlesztő játékok tonnáit tartalmazó könyvéből a múltkor kiírtam vagy 40 apróságot, ami megfelelő elfoglaltság, ha én is véletlenül ráérek és valami újdonsággal szeretném lekötni Borit. Gyurmázni ugyan szoktunk, de nem vagyok se túl ügyes, se túl fantáziadús, így kilestem pár "formáznivalót": torta, csiga, fa, süni - ez utóbbi kettő fogpiszkáló vagy gyufa segítségével...Jól mulattunk :) - Mondjuk pulikutyát és jegesmedvét azért kihívásnak éreztem készíteni, de egész jól ment, a végeredményt még Peti is megdicsérte, pedig ő általában a földön fetrengve szokott röhögni, amikor valamilyen rajz vagy más alkotótehetséget igénylő művemet bemutatom :)
Bori legjelentősebb alkotásai viszont szerintem kimondottan egyediek: a lyukas tenger és a sült fa :)

Hihiiiiiiiiiii

Ja, és a fogpiszkálóról magyaráztam, hogy mi az, hogy a felnőttek használják étkezés után, ha a foguk közé szorult valami, husi vagy bármi, azzal piszkálják ki. Bori levonta a következtetést: "Ezért hívják piszkafának!" :)

Különben azt hiszem, még nem írtam le két "elmondását":
- "példágul" - ezt használja a "például" helyett
- "lejenti" - ezt mondja a "jelenti" helyett
Viszont megeszem amikor rájövök, hogy olyan szavakat használ készségszinten, mint a "szintén". Mármint értitek, szinonimákat! Megjegyzem, magát a "szinonima" szót már ki tudta mondani 1.5 évesen, ha a jelentését még nem ismerte - zsenipalánta :) ahogy anyu nevezte!

Ezt a képet még pár napja készítettem a srácokról, hát nem édesek és gyönyörűek???

Pihenés a nagy ágyon

A betegségből való kilábalás első jele az, ha sütit sütök. Amíg ugyanis még ahhoz sincs kedvem és éjjel nem tudok olvasni, mert folyik a könnyem, az orrom és csak csukott szemmel vegetálok szoptatás közben, akkor beteg vagyok. No, javulok - az elkerülhetetlen antibiotikus megtette hatását - és alább az eredmény vasárnapról: a már sokak által megdicsért almás morzsasüti. A múltkori buliból megmaradt karamellás vaníliafagyival találtam Petinek. Bori viszont éppcsakhogy belekóstolt, így hát kérem, hogy a nagyszülők, dédik is így kezeljék Borit: nem egy nagy sütis. Ha eszi, oké, ha nem, ne erőltessük, nem baj az, ha nem megy bele egy mázsa cukor a gyerekbe!
Viszont ne felejtsem el, nagyon köszönöm a betegségem alatti segítséget az egész családnak, nélkületek nem ment volna!!! A mindennapok sem könnyűek, de így lepusztulva lehetetlennek tűnt két gyerkőccel... Jelentem, javul a helyzet, bár még eléggé köhögök, néha 1-1 nagyobb köhögőroham közepén komolyan azt érzem, hogy sosem fogom abbahagyni...vacak érzés...

Ja de, a süti...

Peri tartja, nehogy lába kéljen mire elkészül a kép!

Ebédre meg grillezett, fűszeres csirkemellet főztem, a már ismert mézes-gyömbéres-asztal gyümölcsös sárgarépával. Mondom Petinek este: na mi van, nem ízlett? Mire ő: dehogynem, nem látod, még a szaftot is kitunkoltam! (Mármint főleg a répaköret szaftját, mert a csirkének valahogy nem igazán volt....na, ez az én férjem! :))

Puszi,
Barbi