2015. március 27., péntek

Síelés - 1.rész

Sziasztok!

Megjöttünk a síelésből és mindenki egészben van - juhúúú!! Mondjuk Peti és én beszedtünk valami vírust a gyomrunkra, de majd csak kiheverjük. Jöjjön tehát a beszámoló a sízésről, csak előtte még Bori tegnapi beszólása:
- Bori (nekem): "Most játsszuk azt, hogy te vagy a nagypapa!"
- Én: "És mit csináljak?"
- Bori: "Menjél ki fát vágni!" :)

A síelésre visszatérve... Olyan sok képet válogattam ki, hogy 3 nap alatt fogom elmesélni a szintén kb 3 - na jó, 4 - nap történetét :)

Megérkeztünk - úgy 1000 óra utazás után! Jó, hogy nem indultunk korán, hanem 8 felé, de még így is kora estére értünk oda.Viszont az apartman nagyon szép volt, rusztikus :) Gyönyörű kandalló meg tükrök, régi perzsa szőnyegek mindenfelé, antik kelengyeláda, ilyesmi...

A nappali
...egy kis gyöngyszem - jó dög messze a legközelebbi parkolási lehetőségtől! Ezzel a lánctalpas fogalmam sincs hogyishívjákkal kellett odamennünk a házhoz. Értünk jött a helyi bácsi és beültünk ebbe a micsodába, amihez egy utánfutót csatlakoztattak, sítalpakon csúszott - a csomagoknak... Hát, nem semmi egy utazás volt! Kicsit nagyon döcögős, főleg amikor lementünk a sokfokos dombról és felmentünk egy másikra...

Dzsip?
És íme, az első fotóink a környékről és a csapatról...
Kimentünk a hóra - tudjátok, milyen hó ez? Nem ám egy mező, hanem egy tó!!! Befagyott és hóval borított. Az, hogy ez a tó ott volt a hegyek között, csodás látványt biztosított, mert így tágas tér volt a falu előtt, egyszerűen gyönyörű...

Ez a kilátás a házunk elől
Hétfőn síelés után még kimentünk sétálni, olyan jól sikerült!! (Petii fotózott, úgyhogy róla kevesebb felvétel van, de így sikerülnek biztosan a képek, mert ő tudja, hova kell fókuszálni - nálam gyakran éles lesz a fűszál és homályos a gyerek feje :))

Bobozás

Bohóckodunk

Csini lány piros hócsónakban

Kis család - Barnus nélkül, mert ő még a babakocsiban szuszukál

Mulatság a nagyival
Szerencse, hogy sógornőm kölcsönadta a rozmáros popsitepsit, amit még Kanadában vettünk Gergőnek ajándékba - mert Bori azzal nagyon bátor volt, csomó időt csúszkáltak el anyuval :) A bobozás azért picit még ijesztő volt számára, pedig amúgy nagyon csípi a sebességet - itthon a kismotorjával úgy szokott hasítani lefelé a lejtőn, hogy csak na!

Nagy mosolyt kérek!

Ügyi vagy Bori, csak így tovább!

Síelek!!

Puszi,
Barbi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése