Etyeki piknik

Sziasztok!

Barnus is elkezdett tolatni, nézzétek!!

Hahóóóó!

Tegnap mesés délelőttöt töltöttünk az Etyeki Piknik nevű rendezvényen. Negyedévente van egy nap Etyeken, amikor a Gasztrosétánynak nevezett utcában lehet főleg bort kóstolni a helyi pincészetekből, de sok kézműves termék és finomság is kapható. Talán nem olvassák olyan sokan a blogomat, hogy világméretű változásokhoz vezessen ha leírom a trükköt: ott kell lenni nyitásra! Mi 10-re értünk oda (akkor kezdődik) és bár kissé még ciki délelőtt borozni, de mikor eljöttünk (2 körül), már rémes tömeg volt! Jó, 10-kor meg még nincs váltópénzük az árusoknak és páran a táblákat szerelgetik, de amúgy a többi stimmel :)

Az első helyen padlizsánkrémes és zakuszkás kenyeret ettünk, aztán házi sonkakrémes kenyeret és rétest - leveles tésztából készültet és húzottat is. Fantasztikusak voltak!! Szilvás és almás-diós rétes volt, anyuéknak meg csokis-meggyest, almás-dióst, szilvás-mákost és karamellás-túróst hoztunk vásárfia címén.

Apához bújva

 Sétáltunk tovább (Barnus a babakocsiban szundikált) és egy zsíros kenyérre neveztünk be - tele volt pakolva zöldségekkel, az egyik legnívósabb volt, amit valaha ettem ebben a kategóriában!

Fincsi, nem?

Bori már csokifagyira ácsingózott mióta, úgyhogy Petivel elfeleztek egy gombócot miután a mesesarokban meghallgattuk Olasz Etelkát és az Igazmondó juhász meséjét Mátyás királyról.

Maszatos!

Éééés...íme a szerzeményeink! Gesztenyelekvár, csokis-rumos meggylekvár, levendulás meggylekvár, narancsos-csokis krémméz, gyömbéres-citromos krémméz, csipkebogyós-hibiszkuszos méz és pirosribizli szörp. Ja, és ki ne felejtsem, egy mese cd a mesemondó nénitől. Komolyan, annyira ismerős volt a hangja, aztán persze rájöttem, hogy vagy gyerek cd-n hallottam mesélni vagy színészként már láttam valamilyen darabban, mindenesetre nagyon kellemes időt töltöttünk a sátránál Borival, remélem a mese cd is jó lesz!

Lekik és szörpi és mézik (?) - Pista bácsi, ezt ne olvasd! :)

Puszi,
Barbi

ui: Ja, el is felejtettem, hogy még egy érdekesség volt a mai napban - a gyönyörű napsütéses kertrendezésen kívül, ez is gasztro-élmény. No nem az ebéd - karalábéleves, sült csirkeszárny (az egyik kedvencem!) és oreganós párolt cukkini, vagy az uzsi - mazsolás-banános köleskása (tudom, rossz korban születtem, a kásák korában kellett volna élnem :)), hanem a tea! Most, hogy itt a jó idő, gyanítom, hogy inkább langyosan fogjuk kívánni a teát, nem forrón, ahogy télen ittuk. Vagy hagyom tehát kihűlni a szokásos teáinkat, vagy újakkal is kísérletezem - ismertek, ez utóbbi lesz a válasz! A nagynéném szokta igazán különleges kreációkkal meglepni a vendégeit ha éppen megyünk hozzájuk, de ez náluk abszolút természetes, én meg csak megpróbálom majd elérni a következő hónapok során azt a lazán jövő frissítőkészítési rutint, hogy nyáron már hiteles legyen :) Mindenesetre az első próbálkozás: citromfű-levendula-borsmenta tea mézzel és citrommal zajos sikert aratott! Különösen kihűlve volt remek, Peti szerint ezzel kiállhattam volna én is az Etyeki Pikniken bezsebelni a busás hasznot! :)