Kééépzeljétek el, tegnap Bori egész sokat aludt, úgyhogy jól haladtam a könyvemmel, be is fejeztem Paulo Coelho: A győztes egyedül van című regényét. Más volt, mint az eddigi Coelho könyvek, jobban hasonlított "minden máshoz", krimisebbre sikerült...de nem volt rossz! Nem lesz a kedvencem, de azért tetszett.
Viszont gyereknevelés-témában amit éppen olvasok Ross Campbell-től (Életre szóló ajándék), hát abban nagyon érdekes rész került sorra tegnap, Petinek is elmondtam és nagyon tetszett neki is. A fejezet a feltétel nélküli szeretetről szólt és hogy ahelyett, hogy azt kérdezzük: mit kellene tennem, hogy a gyerekem magatartása javuljon, azt a kérdést tegyük fel, hogy mire van szüksége a gyerekemnek. És az egyik esetleírásban találtam egy olyan részt, ami egészen meghatott...a gyerkőcöt az ölébe vette az apukája, beszélt hozzá, megsimogatta meg ilyesmi és a gyermek, aki máskor izgága és ugribugri, "némán itta a szeretetet". Annyira szép, nem?
Pont annyira, mint Bori baba, na jó, nem is, ő szebb :) Még akkor is, ha Peti szerint szedett-vedetten öltöztettem ma - szerintem csak egy kicsit színes lett :)
Puszi,
Barbi
 |
| Hol a baba? |
 |
| Szent ég, apa is eltűnt! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése