Boldog karácsonyt!

Sziasztok!

Könyv-és filmélmények az elmúlt napokból:
- Elizabeth Adler: A Villa Mimosa titka - Állítólag az írónő legnépszerűbb regénye - és nem véletlenül! Klassz volt, csak nem bírtam olyan gyorsan olvasni, amennyire érdekelt :) Izgi!
- Agymanók (Inside Out) - Na jó, ezt lehet, hogy kínos lesz bevallani, de engem totál elszomorított ez a film. Animációs, vicces, de valahogy mégis - mióta gyerekem van, az ilyen történeteket, meg az érzések, emlékek fontosságáról szóló dolgokat valahogy jobban a lelkemre veszem...
- És egy különlegesség: bábszínház-élmény! A Budapest Bábszínházban voltunk Borival meg anyuval hárman a Nyúl Péter című előadáson. Szuper volt!! Oké, óvodásoknak készült, de én tényleg élveztem :)

Mese a mézeskalács-készítésről: Borcsi idén már nagyon-nagyon élvezte a dolgot, a gyúrást, a nyújtást, a szaggatást és főleg a díszítést! Valakinek meg kell tanítania őt diszkréten díszíteni, mert amit tőlem örökölt, az a túlzásra való hajlam ebben a tekintetben :)

Gyönyörűek lettek!

Egyébként a mai dumája csúcs volt! Egy darab cellux-szal játszott, amit ide-oda magára ragasztott, mint egy ragtapaszt, hogy itt volt bibi-ott volt bibi...Aztán egyszer csak bekuckózott a fotelba, betakarózott a gyönyörű kötött takaróval, amit Márti dédi készített és így szólt: "Az is jót tesz a bibimnek, ha betakarózom, mert így érzi a szervezetemben a vér, hogy jó meleg van!" :) Kis tudós!
Amúgy tényleg az! Ma ezt mondta uzsinál: "az olyan, mint egy Ö betű!" - az adventi koszorút onnan, ahol ült, pont abban a szögben látta, hogy a félkört és a két piros gömb alakú gyertyát Ö betűnek nézte. Az udvaron meg ívben kanyarodnak a járólapok a szerszámosházhoz, ő viszont letért az ösvényről és a hintához ment: "nézd, egy ipszilon!" :)
És igen, elértünk abba a korba, hogy Barnus dumáit is jegyzem, ugyanis Bori kérte, hogy nézzük meg a számítógépen a Pumuklit - a Pumukli-sorozat első részéből 4 percet szoktunk kb nézni amikor feltűnik először a kis kobold. Barnus is ott ült az ölemben, persze jó gyerek módjára meredt a képernyőre - és jó Barnus módjára közben párhuzamosan a tollat, az egeret és a kisautót is meg akarta szerezni :) - és így szólt mikor Pumukli feltűnt: "Hápá!" Kacsának nézte a szentem :)

Búcsúzóul...nem szokásom az ilyesmi, de annyira megérintett a vörösvári adventi gyertyagyújtásnál a Városházánál vasárnap este egy lány dala, hogy bemásolom ide a szöveget (a zenét, mely szintén csodás, a neten meg lehet találni...). Az Abigél című musical Karácsony esti daláról van szó. Annyira szép!

"A világ ma este elcsendesül
Nincs lárma és nincsen zaj.
Az utcákra, házakra hó terül,
Ünnepre hív a dal.

A lelkek millióit egy érzés fűti át
Kis meghittség, békesség
Ennyi a boldogság

Érted is ég a gyertyaláng
Nézd fenn az ég sok csillagát
Mindben ott a remény fénye
Rejtsd el hát a szívedben

A jászol körül, hol a kis Jézus felsírt
Ott állunk még most is mind,
S várjuk azt a boldog hírt.

Karácsony éjjel az álmaink
Mint imádság, oly tiszták
Tépjük el fájdalmunk láncait
Jön majd egy jobb világ

Hisz vágyjuk mind a békét
A szeretet oltalmát
Addig nincs veszve semmi sem,
Míg van aki gondol rád

Érted is ég a gyertyaláng
Nézd fenn az ég sok csillagát
Mindben ott a remény fénye
Rejtsd el hát a szívedben

A jászol körül, hol a kis Jézus felsírt
Ott állunk még most is mind,
Várjuk azt a boldog hírt.

Minden kétely búcsút int.
Megváltásra várunk mind."

Ezekkel a sorokkal kívánok a családomnak, barátaimnak és kedves olvasóimnak békés, boldog karácsonyt!

Puszi,
Barbi