Könyvbolond

Hajháló!

Könyvekkel haladtam rendesen az utóbbi időben, de vajon mikor? Ne kérdezzétek, mert fogalmam sincs! Legtöbbször Barni altatása közben szoktam olvasni - az úgy 10 perc babakocsi-tologatás. Egyre hidegebb van kint, nem annyira funny, de azért mégis jó, mert legalább ha máskor nem is, de akkor odakinn vagyok. A múlt héten valamikor csodás idő volt, annyira igyekeztem az emlékezetembe vésni a kék ég, a szomszédos piros háztető és a zöld-barna-sárga falevelek által létrejött mesés színkavalkádot! Tudom, jól jön még az az érzés majd a hosszú télben :)
(Különben most blogolás közben zenét hallgatok youtube-ról. Aki nem ismeri Hans Zimmer : Chevalier de Sangreal című zenéjét - valójában filmzene, A Da Vinci-kód című filmben hangzik el, a legvégén, varázslatos! - mindenképpen hallgassa meg!)
Szóval a következőkről mondhatok immár véleményt:
- Roald Dahl: Karcsi és a Nagy Üveglift - Tulajdonképpen gyerekkönyv, csak mivel a Charlie és a csokigyár című filmre kellemesen emlékszem vissza és úgy gondoltam, a könyv is tetszett anno, miért ne olvassam el a második részt... A pilisvörösvári könyvtárban jött velem szembe, ahova gyorsan be kellett szaladnom egy sétálás alkalmával más okból (nem kölcsönzés) és ahol el is határoztam, hogy Borival így télvíz idején anya-lány órákat fogunk tölteni szombat reggelente, míg Peti meg Barnus férfiasan...kalapálnak meg ilyesmit :) Ma voltunk egyébként az első ilyen szeánszon, nagyon tetszett a kisasszonynak, kérte, hogy máskor is jöjjünk, de többet maradjunk és 3 könyvet ki is vettünk. Boldog lennék, ha vele is úgy meg tudnám szerettetni az olvasást, amennyire én imádom. Tényleg milyen nehéz a szülőknek a saját hobbijaiktól függetleníteni a gyerekeket és tolerálni, hogy ők más irányba menjenek. Habár azt hiszem, 3 éves gyerkőccel egyelőre az a feladatom, hogy kinyitogassam az ajtókat, megmutassam, mi van mögöttük és ő majd eldönti, hogy melyiken lép be és melyik szobának a tartalma viszont nem érdekli...igaz, apu? :)
Mázli, hogy a "mai gyerekek" köztudott keveset olvasása és gyenge szövegértése miatt az én olvasás hobbim a könnyen elfogadhatók közé esik mások számára is - sajnos még mindig túlságosan érdekel, hogy más emberek mit gondolnak...
Nem érdekes, hogy a gyerekeinknek mittomén 14 vagy 18 éves korukig azt tanítjuk, hogy fogadjanak nekünk szót, utána meg elvárjuk, hogy menjenek csak a saját fejük után és szembe a világgal, ha nem értenek valamivel egyet? Remélem, meg tudom csípni azt a pontot, amikor majd el kell kezdenem a Borit - meg később Barnust is  - arra nevelni, hogy kérdőjelezze meg azt is, amit én mondok. Vagy talán nem is ilyen szigorúan, de a lényeg, hogy alakítsa ki a saját álláspontját és ne legyen bólogató János.
No de kissé elkanyarodtam a témától, igaz? A Karcsi 2 könyv - így általam rövidítve :) - jó volt, aranyos, nem nekem való :) Inkább gyerekeknek! De ha valaki szeretne egy 1-2 órás olvasmányt arról, hogy mi történt azután, hogy Willy Vonka Karcsinak ajándékozta a csokigyárat, olvassa el bátran!
- Beth Ciotta: A szerelem bolondja (Cupcake imádók klubja 1. rész) - Nagyon kellemes limonádé volt, de nem halok bele, ha a sorozat többi részét nem sikerül beszereznem. Ja, és egy szem sütirecept sem volt benne, pedig manapság a gasztroregényeknek ez mindig szériatartozéka.
- Bear Grylls: A cápa birodalma. Megtudtam, hogy Bear Grylls könyveit 3 csoportba sorolhatjuk. 1, Saját élményről szóló könyvek, 2, Kalandregények, 3, Képeskönyv. Namármost ez a 2. csoportba tartozik, akárcsak a legutóbb olvasott, A skorpió sivataga. Könnyed, ifjúsági kalandregények. Amiért mégis érdemes átfutni - szintén 1 este alatt, habár 200 oldal, de nagy betűkkel, nagy sorközzel és izgalmas sztorival - az az, hogy nagyon érdekes, fordulatos a történet és el lehet csípni jó néhány túlélési tippet, amire ki tudja, mikor lesz az embernek szüksége - megint csak igaz, apu? :)

Ha pedig már a könyveknél tartunk, elmesélem, milyen volt a Varró Dániel író-olvasó találkozó itt Vörösváron a Művelődési Házban, jó? Jó! :) Bővebben? Varró Dániel nekem végtelenül szimpatikus volt, nagyon szereti és becsüli az olvasóit. Szíves örömest dedikálta a könyveimet amiket vittem  - 3 volt meg tőle, most már 4, mert ott is megvettem egyet, habár nem eladni hozta, csak mindből hozott egy példányt, hogy meg lehessen nézegetni. Ezen kívül végig nagyon jókedélyűen mesélt a verseiről, költővé válásáról, felolvasott néhány kedvencet (meg egyet amit kértem :)) és válaszolt a sajnos cseppet kis létszámú közönség kérdéseire, a kicsit unottnak és felkészületlennek ható, bár amúgy alapvetően szimpatikus beszélgetőpartner ellenére. Amúgy állítólag itt lakik valamelyik szomszédos városkában, nem is tudtam!

Végezetül pár fotóval zárom a cseppet hosszúra nyúlt bejegyzést:

Panni és Bori libikókáztak - úgy 20 mp-ig :)

Újabb ovis alkotás: süni!

Barnus már egyedül mos fogat!

Puszi,
Barbi

ui:

Csodás, öreg Marcus cica!