Jaj, tegnap olyan egy falatka volt Bori baba, muszáj elmesélnem, bár így olvasva biztosan nem jön át annyira...Szóval, kint ültünk a pokrócon a kertben és a kis fehér szandálja volt rajta. Elkezd kotorászni a táskában, amiben kivittük a játékokat és előhúzza a kis kék cipőjét. Mondom neki, mid van, ezt vegyük föl? Na jó... (kicsit fanyalogtam, mert pár perccel azelőtt kicsit vizes lett az innivalójától, ami kifolyt, de mondom, ok, talán már megszáradt meg amúgy is meleg van meg kb 2 percig lesz rajta) Körül is néztem, hogy hol lehet a párja - a vizes. Merthogy úgy emlékeztem, a takarón félredobtam valahova száradni. De nem kezdtem el kutatni, csak a szememmel nézem körbe, mire Bori rámnéz, majd belenyúl a táskába és kiveszi a másikat! Behalok, komolyan! Hogy kikövetkeztette, hogy mind a kettő fog kelleni!! Na jó, részletkérdés, hogy mikor már rá akartam adni, nem óhajtotta mégsem felvenni, hanem a fehér kis szandira vágyott, de egyedül ám! Hol az egyik kezével fogta a lábfejét, a másikkal meg a szandit és próbálta bepakolni a kis lábát, hol mindkét kézzel a szandit és a lábát meg csak úgy irányítani...Irtó édes volt! Ott kuncogtam rajta, ő meg rámnézett és elkezdett versenyt kuncogni velem :)
Puszi,
Barbi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése