Mi minden történik velünk!

Sziasztok!

Sok fotót tartalmazó beszámoló következik :)

Borikám esténként fel-alá kóvályog a lakásban, ált. akkor már nemsoká itthon van Peti - utána ki is próbálja a cipőket, merthogy ott az előszobában lábatlankodik!

Kicsit nagy, nem?

Szombat délelőtt a Gólya utcából az egyik közeli tóhoz sétáltunk el, hogy megnézzük, mennyire van befagyva - dobáltunk bele ágakat meg köveket is. Azért ilyen falusias jellegű az út, mert csatornázás van éppen -> egy merő agyag lesz nemsoká mindenhol, éljen!

Bicóval

Puff!

A csatorna alkotóelemeit is megnéztük és kiderült, hogy tök jó mászóka van benne :)

Kukk!

Nagypapi, most abba tegyél bele!

Anyuéknál ebédeltünk, Barnust kicsit reptette anyu, nagyon sokat nőtt mostanában!

Húúúúú!

 És igen, elkészült az első közös képünk!

Kétgyerekes család :)

Gasztro: jelentem, vége a sütőtök-szezonnak! Laci meg Gergő voltak ma itt és sütőtök-krémlevest készítettem. Hát, meg kell mondanom, hogy már sem a színe nem az igazi, sem az íze :( Lehet, hogy az újpesti piacon, Vencikénél még lehetne jót kapni! De ha vége, hát vége...nem ejtünk könnyeket!
Viszont erősen lejáróban volt a gesztenyepürém (SPAR-os, natúr, cukrozatlan), úgyhogy akartam belőle gesztis kekszet csinálni, igen ám, de az ilyen receptek nagyja Stahl Judit keksze, amit ismerek és finom, csakhogy negyed kiló püréből van, nekem meg csak feleannyim volt és 1 tojást meg nehéz felezni, meg egyébként is, szeretek újakat kipróbálni. Így találtam rá a gesztis puffancsokra (saját elnevezés), amiben van egy kis rizstejszín, narancshéj és pár kanál zabpehely is (liszt alig). Fincsi lett - még a maciknak is ízlett!

Gesztenyés puffancsok

Tegnap meg a klasszikus barna sütit (kakaós lepény) sütöttem meg, csak kipróbáltam a tetejére a karácsonykor beszerzett cukormintásító apparátust :) Nem is lett rossz, habár tökéletes sem... Viszont a minőséget hozta annak ellenére is, hogy barna cukorral és kókuszzsírral készítettem. (A kolléganőknek csütörtökön csinált brownie-m béna, morzsás állagú lett, mert nem a jó öreg kocka RAMA-t használtam, hanem igazi vajat! "Mik azok?" - kérdezte Bori, mikor a zsírosabb vaj a süti tetején bugyogott a sütőben :)) A lenti sütiből sógoromék is ettek ma - úgy láttam, ízlett; - meg a nyakam kimasszírozásáért cserébe az új barátnőm, Kati (1 utcával arrébb lakik, 3.5 hónapos babával, 2 napja ismerkedtünk meg a védőnő révén, aki mint gyógytornászhoz küldött hozzá a nyak-és fejfájásommal) is kapott belőle néhány szeletet. Azért megmondom, ez a cukordíszítő valamicsoda eléggé dekoratívvá tette az amúgy sima lekváros, kakaós süteményt!

Szép, nem?

Ja, Borcsi 2 dumáját még leírom:
1, Tonhalkonzervet ettünk pirítósra, citrommal meglocsolva. Bekapta, erre kicsit összeborzong és megszólal (savanyú volt): "Egészen összebújtam tőle!" :)
2, A sündisznó dalocska dallamára költöttünk szövegeket tegnap a vacsinál és a rímet mindig meghagytam, hogy Bori találja ki - hátha azt mondja, amire én is gondoltam. De nem :) Ugyanis pl. a szúrósra a túrós lett volna a rím, de Bori szerint a dalocska utolsó sora így hangzott: " Kedvenc tésztám a ....fasírt!" :)

Puszi,
Barbi