Na, 10-es skálán mennyire szúrtam ki magammal amikor az esőben egyedül próbáltam bevontatni a szobába a szellőzni kitett 2 személyes ágymatracunkat, 2 paplant, 2 párnát és a 2 száradó ruhákkal teli szárítót?!?!?!
Amúgy minden oké - nagyjából. Azért nem jelentkeztem az elmúlt hétben, mert eléggé elkapott az allergia, de mára úgy tűnik, mégsem az, inkább náthává vagy mivé alakult a dolog, lényeg, hogy nem vagyok túl jól :(
De az élet nem áll meg, küldök pár fotót kiegészítve az információkkal, miszerint Borival életemben először voltam játszóházban szerdán - egész jó volt, bár egy újabb terület, ahol anyának vissza kell fognia magát és úgy szeretni a gyermekét, ahogy neki jó, úgy elfogadni, amilyen! Mert én hiába akarom, hogy Bori az x játékkal játsszon, mert én tökre szeretnék azzal vagy mert jó lenne, ha olyan vagány lenne, hogy mindent kipróbál, ha egyszer nem olyan. Ennyi! Annyit megtehetek, hogy lecsúszok vele a csúszdán és aztán már egyedül is fog - talán - menni! Ment is :) Na meg annyit, hogy fogom a kezét - akár idézőjelben is - és engedem, hogy biztonságban érezze magát. Elvégre ez egy "játszó"ház, nem egy túlélőtúra!
 |
| Beöltözött a kisasszony rendesen :) |
 |
| Néééé, milyen színes fogantyú |
 |
| Hahaaaaa! :) |
Puszi,
Barbi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése