Hali hóhányó :)

Na, ez én volnék - kora hajnalban (10-kor...) ugyanis elég sok havat lapátoltam, gondoltam, könnyű kis testmozgásnak jó lesz...de aztán egész megfájdult tőle a derekam egy idő után...na, mint valami vénasszony, komolyan, úgy panaszkodom itt :) pedig nagyon szeretem a havat! és ki tudja, miért, a hólapátolást sem utálom! Mondjuk tudjátok, hogy a legjobb? Társaságban! Tehát ha 2 hólapát van pl. vagy ha az utcában mások is csinálják éppen, az annyira közösségi érzés :) És jól kimelegedsz, kicsit mozogsz is, gyakorolhatod az udvariasság nemes vonását amikor a szomszédod elől is ellapátolod a lapátolnivalót... - és könnyen megeshet, hogy tök fölöslegesen, mert - mint most is - már azóta kb 10 centi esett....de ha nem így esett volna és nem esett volna 10 centi, úgy jó lett volna, mert a letaposott havat sokkal nehezebb eltávolítani!

No de kicsit sok már a jóból :) A lényeg, hogy így nyitottam a napot, aztán játék-evés-alvás, mindez persze Borinak, mi meg főképp a rabszolgamunkát csináltuk csak mellette :) Melegítem édes-odaadom szívem-aludj csak kincsem :) Dehát annyira édes, hogy nem lehet nem megzabálni, így hát megadtuk magunkat a szülői sorsnak és amikor alszik, pakolunk, szerelünk, selejtezünk és mást, amire a bébi ébrenlétében nem jut idő!
Amúgy cuki, egész nagylányosan hisztizett, mikor Peti elvette tőle a könyvét :)

Mai ebédje bébipapiból volt sütőtök és csirke, meg bele egy pici gesztenye - most ez utóbbival kezd majd ismerkedni. Úgy küldte, hogy hohó!! Szerintem a gyár homogénebbre darálja, mint én, azért nyomja ilyen intenzitással :)
A miénk meg bolognai spagetti és utána megcsináltam a gesztenyegolyót is - Peti alább látható művészi fotót készítette róla! Mi lenne, ha én írnék egy szakácskönyvet és ő meg készítené hozzá a képeket? Erre már többször gondoltam, de az a baj, hogy Bodnár Barbara szakácskönyvét senki nem venné meg a boltokban - hacsak nem valami csodás címe lenne, de szerintem még úgy sem, mert nem vagyok egy színésznő vagy énekesnő vagy ilyesmi :(

Puszi,

Barbi