Halihóhányó!

Hááát, a tegnapi nagyon pozitív naphoz képest a mai kissé bénán sikerült. Ebédre Bori nem volt hajlandó 1 kanálnál többet enni összesen - pedig már ötféleképpen készítettem el a répapürét (amit tegnap amúgy imádott....) - krumplival, rizzsel, almával, a délelőtti gyümölcs maradékával; műanyag kanállal, fémkanállal, műanyag tányérkából, átlátszó tányérkából, tartottunk szünetet is, de semmi nem használt....Kicsit nagyon kiakadtam már a végére. Aztán mondom, na jó, akkor megyünk aludni, jónapot! Úgyhogy eléggé lendületesen bepakoltam a babát a bundájába meg a babakocsiba, és öltöztem meg ilyesmi - mire 5 perc után sapka, sál, hátizsák, kabátban elindultunk volna, már csukva volt a kis szeme és aludt mint a tej :)
Jó, mondhatnánk, hogy happy end, de nagyon kiakadtam...már úgy értem, a szokásosnál jobban, mert azért persze sokszor nem könnyű egy babával, de ma nagyon nehezen viseltem ezt a nem evést. (Tudom, most ez csúnyán hangzik, hogy nem minden rózsaszín mindig és néha ilyen is van, és ráadásul el is mondtam, szóval kész vagyok rá, ide lőjetek!)
Panaszkodjak még? Úgyis ezt már babakorban megtanuljuk...Fáj a hátam is, csomó teendőm van, és még sorolhatnám...De nem sorolom, mert Peti hazaért és inkább a szerető férjemmel és a gyönyörű, sűrűsödő hajú babámmal töltöm helyette az időt!!!

Puszi,
Barbi

A nagyja az előkén landolt