2. nap (05.23.)

Helló!

Na, már látszik, hogy a blogolás egy 10 hónapos baba mellett nem ugyanaz, mint egy 4 hónapos mellett...mivelhogy ha itthon vagyunk a szobában, akkor folyton ott van, ahol én :) És gondolom, a gép kábele meg monitorja kellően érdekelné :)

Szóval azt hiszem, inkább kisebb bejegyzésekből fog összeállni egy napi beszámoló.

Tehát...jól vagyunk, majd folytatom ha lesz időm.  Most csak azért, hogy tudjátok, minden rendben! Most indulunk reggelizni! (otthoni fél5-kor)

No, visszatértem...
Tegnap délelőtt a Deer Lake-en voltunk egy itteni magyar nőcivel (neten ismertem meg, párat emaileztünk vele meg a férjével még otthonról látnivalókról meg ilyesmiről) meg a 2 gyerkőcével (4 éves kisfiú és 3 hónapos baba). Gyönyörű az a park és a tó környéke! Nagyot sétáltunk, kb 3-ra értem haza, 11-kor indultunk el a buszpályaudvartól, ami itt van tőlünk egy köpésnyire, a pláza előtt. Majd töltök fel képeket, tényleg csodálatos hely! Pár hete rododendron fesztivált tartottak ott, képzelhetitek!

Park mindenhol és Magdi meg Ádám a jobb alsó sarokban

Virágok amerre a szem ellát

1 szál tavirózsát láttam csak virágozni

Ott vagy anya!

Én meg itt vagyok :)

A rododendronok

Este pedig egy fantasztikus étteremben voltunk, az itteni kollégák hívták meg Petiéket.A hely egy hegy tetején volt, vagy oldalában, mindegy is, a lényeg, hogy a kilátás valami ájulatos volt, az egész várost (na jó, biztos nem az egészet azért...) lehetett látni, ugyanis végig ablakos volt a "fala". (Gondolom, ezért fázott annyira a lábam...) Az étel fenséges volt, nagyon gusztusosan tálalva, megfelelő adag, de mégis valami elképesztő nagystílűség volt az egészben...Az a fajta nagystílűség, ami olyan igazi, amiről nem kell beszélni, mert egyszerűen megvan és kész! Egyébként nagyon elegáns volt az étterem minden szempontból - az a "Szalvétát szépen az ölünkbe terítjük. Nem könyökölünk az asztalra!" meg "Ez mind az enyém? - Kívülről kezdje és haladjon befelé!"-féle hely... A főpincér zavarbaejtően udvarias, az evőeszköz csillogó és valószínűleg ezüst és persze nem "bocsi, elfelejtettük, hogy mit rendeltél, várj egy fél órát, mire a többiek megeszik, ki is hozzuk", hanem "ó, elnézést, pár perc és hozom...addig fogadja el ezt a finom levest...parancsoljon, itt az étel és természetesen a ház ajándéka!". Szóval kicsit feszélyezve is éreztem magam, de mindent egybevéve - különösen azt, hogy a félelmem teljesen alaptalan volt, Bori végigaludta a 2 órás vacsorát a babakocsiban - kellemes este volt!

Csillogó város

Az éjszaka is tűrhetően ment Borival, már majdnem 100%-osan átállt! :)

Puszi,
Barbi