KANADAI TÚRA

0. nap - utazás (május 21.) és 1. nap (május 22.)

Sziasztok!

Most 3 hétig a kanadai útibeszámoló következik! Máris megkezdem, és ti hamar olvashatjátok is, mert otthon délután 3 van, míg itt Vancouverben hajnali 6. Ilyen korán keltünk? Nem, azt nem mondanám, inkább le sem feküdtünk , csak néhány órára...de ne szaladjunk ennyire előre!

Beszámoló - nagyon rövid verzió:

Megérkeztünk. Minden rendben volt, mindhárman megvagyunk!

Beszámoló - közepes verzió:

Megérkeztünk!! Hát, nem kicsit van messze ez a Kanada. Itteni idő szerint este 6 körül szállt le a gép, 8-ra értünk a hotelbe. De mint a mosott sz*r...Na, nem mindegyikünk, mert Bori babát ugyebár szoptattam a füldugulás miatt minden fel-és leszállásnál, és ő így az utolsó repülőutat átaludta meg kb utána a csomagok felvételét, kocsibérlést, kocsiutat is...Ciki! (Mármint hogy most már elég régen elég éber...)
Egyébként a repülőutak nagyon rendben voltak:
Bécs - rövid, de már legalább 1-en túl voltunk :)

Ferihegyen életemben először vagyok babakocsival!

Bécsi gép - de pici!!

Toronto - irtó hosszú, de Bori tök jól viselte. Egyszer sírt kb 5 percet, amikor azt hittük, hogy kézben el tudjuk altatni. 2x aludt egyébként 30 perce3t a 9 óra során és csá.
Vancouver - 4.5 órás út, már dögfáradtak voltunk, Bori az ölemben aludt, ami nem volt éppen maxi kényelmes...

Ezen a gépen nagyon muris emberek voltak!

A hotelszoba amúgy nagyon szép, tágas, jól megleszünk szerintem :)

Kilátás a szobánkból

Beszámoló - hosszú verzió: (csak erős idegzetűeknek :)) - de tudjátok a stockholmiból, csak az első bejegyzés ilyen :)

0. nap - utazás

Ébresztő!! Fél 4-kor!! Uh...és Bori 2x volt fönn előtte, bár igaz, csak felsírt... A taxi negyed5-kor jött, irány a reptér. Még nem voltam Ferihegyen fönn, a felújított éttermes résznél, tök jól néz ki! Nagyon modern, tiszta, jól felszerelt! Ittam egy fekete teát, de olyan keserű lett, hogy ihaj! Peti megörökölte, de szerinte finomra sikerült :) Bori babát is megetettük, nagyon érdeklődő volt egyébként! Mindenfelé nézegetett meg jó kedve volt, sőt, furcsa, így, hogy mi ébresztettük őt reggel (már hogy nem magától kelt), meg pelenkáztuk meg öltöztettük, egyáltalán nem sírt. Reggel 4-kor!
Amúgy a csomagellenőrzésen pikkpakk átmentünk, csak Bori vizecskéjét kellett megkóstolnom, hogy nem-e valami gyilkos cuccot viszek fel a repcsire, amúgy a lezárt üveges bébipapija simán felengedték (egyébként a többi gépen sem volt gáz).
Ja, és a reptéren míg vártunk a beszállásra, Peti babázott picit míg én végigszaladtam a reptéri boltokon - soha semmit nem veszünk, de annyira érdekes dolgok vannak! Pl. felfedeztem, hogy a mazsolás-mogyorós Toblerone mellett (amiről szintén nem tudtam, hogy már létezik) kijött a legújabb Toblerone csoki is, sózott mandula darabkákkal! Az eladó szerint isteni :)
1. repülőút - Budapest-Bécs: na, ez tünci volt! Fölgyorsít, fölszáll, picit repül, leszáll :) 35 perc. És annyira picurka volt a gép!! Borinak persze ez az út meg sem kottyant, a játékok közül csak 1 macit fogyasztottunk + 1 tic-tac-os dobozt és 1 műanyag poharat :)
Bécsi reptér: rossz kapuhoz irányítottak minket, a G jelűek helyett D-ket kellett volna keresni (D31-et...elképzelhetitek, hány kapu van...), így elég sok folyosót bejártunk, pl. imaszobát is láttunk! A D31-es kapunál meg muris volt, mert 15 ülőhelyet szereltek fel caklipakli és egy kávézót. Na jó...így tehát a kávézóban megreggeliztünk és Peti nem hagyta, hogy a Manner ostyákat nézegessem a shop-ban, pedig a legújabbak ebből (epres joghurtos és sárgabarackos) nem is érdekelnek! Viszont a mogyoróst imádom belőle!!
2. repülőút: Bécs-Toronto: hú, de hosszú volt...Emlékeztem én, hogy nem rövid, de amikor Kanadában voltam '96 körül, akkor direkt járat volt és olvastam, filmet néztem, dumcsiztunk nagyival, szóval elvoltam. Most meg babázás ment végig :) De szerencsére mindenki nagyon kedves volt, Bori jól viselte magát, a kis kosarában aludt is (bár nem túl sokat) és már le is szálltunk! Azért az út félidejétől már számoltunk visszafelé! (Petivel, Bori ugyanis még csak odafelé tud :))
Torontói reptér: na, ez muris volt! A csomagunkat fel kellett szedni az egyik futószalagról és átballagni vele egy másikhoz. Király...Ja, és az információs tábla azt írta, hogy ahol kiszálltunk a gépből (Ön itt áll)..,oda, ahonnan a torontói járat indul, 50 perc a gyalogút. Mi van?? Nem kirándulni indultam!!! És tényleg, mire mindent megcsináltunk (séta, csomag ki-be, séta, csomagellenőrzés, útlevél-ellenőrzés, séta a kapuhoz) valóban, több mint 40 perc telt el! 
3. repülőút Toronto-Vancouver: Ezen az úton Bori végig aludt, mi is próbáltunk, de nem nagyon ment, az előző gép kényelmesebb volt! Meg a kismanó a karomban aludt, így tehát annyira elzsibbadtam, hogy azt hittem, megpusztulok mire leszálltunk. De egészen gyorsan eltelt ez az 5 óra!
Vancouverbe leszállva kocsit béreltünk (már le volt foglalva egy pezsgőszínű Chevrolet bazinagy, automata váltós, Peti küzdött egy sort, mire megszokta, de most már mi is hasítunk :)

1. nap
Bori babával jó sokat voltunk fönn, éjjel 1-kor ő már kelt, hogy kialudta magát...Mi onnan kezdve felváltva próbáltunk aludni fél órákat, de elég nehezen ment egy 100%-on pörgő babával mellettünk az ágyban...Viszont nagyon cukor volt!
Reggelinél már 6:30-kor, nyitáskor kb ott toporogtunk, na jó, nem, 6:45-re értünk csak le és már csomóan voltak...ok, nekünk időeltolódás, de ők miért nem aludtak?? A reggeli tipikus helyi gondolom: bacon (sütve), tojásrántotta (csak tojásból), palacsinta, dzsem, pirítós, bagel, corn flakes, joghurt. Szóval sokféle, de egyáltalán nem az, amit mi otthon szoktunk enni. Kenyér, felvágott, sajt, paprika, paradicsom...Na de sebaj, majd eszem amit lehet és tízóraira meg egy szenyát a cuccokból, amit vettem tegnap a supermarketben. Canadian super store a neve a közértnek, ami itt van a mellettünk levő plazában. (Juhú, megint egy pláza a közelben, mint Stockholmban...ajjaj, hitelkártyák, vigyázzatok!! Egy szerencse, hogy most tavasz van és rengeteg a zöld park itt mindenfelé...)

Elaludt az első reggelinél

Kisvonat a plázában??

Délelőtt nagyot sétáltunk Borival. Irtó klassz volt!! Parkot keresve szóba elegyedtem egy azt hiszem, kínai anyukával, aki 2 kisgyerekkel sétafikált. Az egyik 2 éves volt, a másik a babakocsiba jól bebújtatva - benéztem, csak 2 hónapos volt!!! (Megjegyzem, később a boltban is találkoztam egy szintén kínai nővel, akinek ugyancsak 2 hónapos volt a babája.) Na de ilyen csöppségeket vinni fel-alá a városban...Hihetetlen, hogy a Bori is volt ilyen picúrka!
A Central Parkba mentünk az instrukciók alapján (a babás kínai néni azt mondta, hogy nagy.). Hááááát, én nem mondanám nagy parknak. Vagy park, de akkor óriási, hjúdzs! (ahogy Kiss Ádám mondja) Vagy nem nagy, de akkor erdő :) Picit behatoltunk a mélyére, de sötétnek és hűvösnek tűnt, úgyhogy irányt váltottunk. Viszont este visszatértünk ide Petivel és a kollégáival és tényleg gyönyörű volt! Láttunk vagy 8 mókust (az elején még elneveztem őket: Mike, Suzy, Carl, Joey... :)) meg kacsákat, ludakat, meg többszáz éves fákat. Egészen varázslatosan nézett ki, a fények is sokszor olyan szépen voltak, ahogy a nap besütött a fák között! (Azért dolgoznia kellett, mert mondom, igen sűrű, vadregényes helyről van szó. Mondjuk nem minden része, mert a játszótér az egyik szélén van és az teljesen sztendred, habár jó nagy játszó paradicsom.)

Vidám sétálós baba

Bori baba a csúcs ápolt kert előtt

Új, gombás sapiban

Csudaszépek itt a virágok

Visszatérve a délelőttre,boltot jártunk, szülőkkel skype-oltunk.Itthon a hotelszobát jól belaktuk, skype-olás közben kirámolta a ruhás fiókját ( marha jó, hogy én tegnap hajnali 3kor mindent szépen összehajtogattam neki) Amúgy mostanában annyit beszél a baba, hogy hihetetlen. A saját kis nyelvén össze-vissza gagyog, főleg, ha például a meséskönyvét egyedül nézegeti ( szerintem sztorit költ magának, mert az eredeti annyira béna, na mindegy) Bori alvása sajna még nem állt teljesen helyre, úgyhogy amikor a délutáni sétából hazajöttünk, eléggé hamar felébredt és sírósra vette a figurát. Szerencsére Peti akkor jött haza, úgyhogy ettem kicsit és immáron nyugis, bár elég kókadt babával indultunk neki az első nagy városnézésnek. (park)

A csapat

Estefelé - hú, már hideg volt, meg pár csepp eső is befenyegetett, pedig egész nap szép napsütést és kellemes hőmérsékletet mutatott a város - leszakadtam a csapatról beülni egy kád vízbe (jó, hát lány vagyok, én átfáztam kicsit...), meg babát letenni, ők meg továbbmentek vacsit keresni. Ebédre a melóban pizzát rendeltek nekik az itteni kollégák...
Hát, ennyit az első napról, epekedve várom, hogy Bori mikor áll át végre és lehet majd éjjel rendesen aludni! (ezt a bejegyzést is hajnalban folytattam, míg Peti valami bárányról meg Palkóról mesélt alváshoz a picinek :))

Puszi,
Barbi

ui: Ja, hazafelé valahogy mindig egyfelé jövünk amikor a hotelt célozzuk meg a Central blvd-on és van egy picike parkszerűség, ahol első napunkon a reggeli (9-kor) sétánknál csomó tai chi-ző emberkét láttunk. Meg valami táncos tai chi-t is csinált 2 csapat kínai (?) nőci. Nagyon murisan néztek ki! Másik2 nő meg egy 3., idősebb vezetésével valami furát művelt, nem ismerem ezt a sportot (?), relaxációs technikát (?)...szóval egy teniszütőféle volt a kezükben, közepén egy piros kör, amin egy labdát tartottak (teniszlabda méretűt) és úgy forogtak meg hajlongtak, meg forgatták az ütőt is, hogy a cél láthatóan az volt, hogy a labda is a helyén maradjon :) Biztos nem egyszerű!!